A szombati délután előadói Rancz Zsolt reklámgrafikus, Oláh Attila parakerékpáros, Mihály Ágnes hobbicukrász és Kállai Emánuel online marketing szakember voltak. A motivációs délutánról így nyilatkozott az egyik résztvevő: „Az UFF-osoktól hallottam az Dinamit!-ról, már márciusban Vásárhelyen is szerettem volna részt venni rajta, viszont nem sikerült eljutnom. Éppen ezért nagyon megörültem, amikor meghallottam, hogy Udvarhelyen is megszervezik. Az egyik barátnőmmel vettünk részt az eseményen. Bevallom eleinte kicsit gondolkodtam, hogy elmenjek-e, hiszen a Szent István terembe volt meghirdetve – és oda biztosan csak a fontos emberek járnak – aztán kicsit utánanéztem az eseménynek, és megbizonyosodtam, hogy ezt nekünk, diákoknak szervezik. A helyszín nagyon vagány volt, utólag pozitívan csalódtam. Kicsit sajnáltam, hogy Jakab Mózes az Elemózsiától nem ad elő, míg a csíki és szentgyörgyi programban szerepelt a neve, de a többi négy előadó felülmúlta a várakozásaimat.

Teljes mértékben nem döntöttem el, hogy mit szeretnék továbbtanulni, de az előadók meggyőztek, hogy igazából mindig azzal érdemes foglalkozni, amit igazán szeretünk, és ha elég kitartóak vagyunk, elérjük az álmainkat.

Rancz Zsolt azzal kezdte az előadását, hogy földhöz vágta a napszemüvegét, amit eleinte nem értettük, aztán elmagyarázta, hogy mi a jó reklám, amire felfigyelnek az emberek.

Oláh Attila előadása nagyon megható volt, nagyon sokszor nyavalygunk, hogy mennyi problémánk van, ő pedig mozgássérültként hatalmas sikereket ért el. Mihály Ágnes nagyon cuki volt, a vetített sütik láttán csorgott a nyálunk, de ő is arról beszélt, hogy a külföldi tapasztalat után itthon kell karriert építeni.

Számomra legmotiválóbb Kállai Emánuel volt, megerősített abban, hogy a hozzám legközelebb álló szakmát válasszam, és azt szívvel lélekkel végezzem.

Remélem lesz még ilyen rendezvény, és hogy eljutok jövőre a nagy Dinamitra is.”

Afrikai szeretők- Corinne Hofmann

A ​huszonhét éves, jómódú svájci üzletasszony kenyai nyaralása alkalmával első pillantásra beleszeret egy megbabonázó szépségű maszáj vadászba. Környezete és a józanész ellenére mindent felszámol, ami a nyugati kultúrához köti és elindul vissza, Kenyába, hogy új életet kezdjen. Hozzámegy álmai fekete harcosához, és belemerül egy hihetetlen kalandba, mely ekkor már nem is kaland, hanem számára maga az élet.

Egy Svájcban élő jómódú üzletasszony és kenyai szerelméről szól, akik halálosan egymásba szeretnek, nem számolva a két kultúra közötti hatalmas különbségekkel és az ebből származó problémákkal.

Ha egy igazán romantikus, meséhez illő történetet szeretnél olvasni, az ’Afrikai szeretők’ című könyv tökéletes választás a meleg nyári napok eltöltéséhez. – D. Zsófi

Julianne Donaldson: Edenbrooke

Marianne ​Daventry bármit megtenne, hogy elszökhessen a rémesen unalmas Bathból és udvarlója egyre terhesebbé váló ostromai elől. Nem csoda hát, hogy amikor ikertestvére, Cecily, meghívja őt Edenbrooke-ba, a pazar vidéki birtokra, kapva kap az ajánlaton. Marianne arra számít, hogy végre kipihenheti magát és kedvére gyönyörködhet a szeretett angol tájban, miközben testvére Edenbrooke jóképű örökösét igyekszik becserkészni. Ám idővel rájön, hiába a leggondosabb tervezés, bármikor porszem csúszhat a gépezetbe.

Minden lánynak ajánlom, aki kíváncsi, hogyan udvaroltak régebb a férfiak. A történet vicces, elsőre magával ragad és csak úgy beleszeretsz a könyvbe. – I. Zsófi

María Dueñas: Öltések közt az idő

Nemzetközi ​sikerkönyv egy látszólag hétköznapi asszonyról, aki tehetségét és bátorságát arra használja fel, hogy elismert divattervezővé, majd a második világháború alatt a szövetségesek titkos ügynökévé küzdje föl magát.

A máris európai bestsellernek számító Öltések közt az idő azok közé a ritka, gazdag szövetű regények közé tartozik, amelyek az utolsó oldalig fogva tartják az olvasót. María Dueñas megmutatja, milyen az, amikor egy mesteri mesélő magával ragadja az embert.

A könyv egyik erőssége, hogy a történet valós időben, valós helyszíneken és valós emberek között játszódik, így rengeteg érdekes információval lesz az ember gazdagabb. – Bogi

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Az alabamai Maycomb városában utolsó gondtalan nyarát tölti egy testvérpár, Jem és négy évvel fiatalabb húga, Scout. Az őket anya nélkül nevelő Finch ügyvéd megpróbál tökéletes apaként viselkedni, ám neki sem könnyű. Izzik körülötte a levegő: egy színes bőrű férfit véd a bíróságon. Ráadásul váratlan események, misztikus jelenések, nyugtalanító hírek zavarják meg a család nyugalmát. A gyerekek élete is gyökeresen megváltozik: a felnőtté válás varázslatos és fájdalmas útja immár elkerülhetetlen számukra.

Egy igazán emberközeli klasszikus regény, amely egyrészről tele gonoszsággal, gyávasággal, szűklátókörűséggel, ugyanakkor gyermeki ártatlansággal, az empátiával, szeretettel és reménnyel egy jobb világ felé. – Tünde

Kathryn Croft: A ​lány akinek nincs múltja

Mindenkinek vannak titkai. Némelyik azonban halálos.

Hátborzongatóan lebilincselő, fordulatos pszichológiai thriller A lány a vonaton és a Holtodiglan rajongóinak, amely hónapokig állt a bestseller listák élén

Egy magányos és egyedülálló lány történetét ismerheted meg, aki menekül a múlt elől. A múltban elkövetett hibái miatt nem tudja megélni a jelent, a jövőt sem tudja elképzelni. Ismerkedni próbál, túllépni a múlt fájdalmain, de az utoléri őt.  Az eseményeket párhuzamosan két síkon tárja elénk az író, múltját és jelenét egyszerre bemutatva. Ha egy izgalmas thrillerre vágysz nyáron, válaszd ezt a könyvet. – Zsuzsa

Várunk minden szerdán az UFF-irodában, este 8 órától, hiszen ekkor tartjuk a rendes heti gyűléseket. Ezeken az estéken találjuk, ki, hogy mit szervezzünk nektek és magunknak, ekkor értékeljük ki a már lezárult programjainkat, akcióinkat és természetesen nagyokat kacagunk, poénkódunk és nagyon sokat dumálunk mindenről, ami éppen akkor érdekes és fontos.

Együtt járunk kirándulni, csapat építeni, ismerkedni más ifjúsági szervezetekkel. Újságot írunk, néha könyvet, védjük a természetet, diáknapozunk, szavalunk és slammelünk, egyetemet látogatunk, sízünk, angolul tanulunk és bulizunk. Egészen jól megvagyunk J

Ízelítő az éves programjainkból, amiket jövőben is megszervezünk:

Hargitai csapatépítő, Magyar Kultúra Napi slam bajnokság, Jégkarnevál, iskola másként előadások, ünnepi szavalóest, Forradalom.ma, korzettes találkozók, We are what we eat!, diáknapok, színjátszó fesztivál, zöld tábor, angol tábor, tusványosi felugró, kézműves tábor, gyerektábor, Színezd újra!, kalákák, egyetemlátogatás, szórványtábor, gólyabál, tehetségkutató, mikulás szolgálat, focikupa, koncertek és bulik.

3 lépés, hogy UFF-os légy:

1. A városi gólyabál utáni szerdák egyikén gyere este 8-kor az UFF-irodába!
2. Vegyél részt egy gyűlésen, és ha tetszik, maradj!
3. Töltsd ki a tagsági belépési nyilatkozatot!

A Haáz Rezső Múzeum nyitottsággal várja azokat az önkénteseket, akik lelkesedésükkel, szorgalmukkal, tudásukkal, és nem utolsó sorban idejükkel szívesen hozzájárulnának az intézmény munkájához.

Ha kíváncsi vagy, hogy hogyan is születik meg egy kiállítás, ha kipróbálnád magad tárlatvezetőként, részt vennél múzeumpedagógiai foglalkozások előkészítésében és lebonyolításában vagy úgy érzed, hogy kreatív ötleteiddel segíteni tudnád munkánkat, akkor ne habozz, csatlakozz a Haáz Rezső Múzeum csapatához!

Mit ajánlunk?

Lehetőséged lesz egy dinamikus, vidám, sokrétű csapatban dolgozni, tapasztalatot és kapcsolatokat szerezni, megismerni az önzetlenségből származó sikerélményt, részt venni közösségépítő tevékenységekben. Betekintést nyerhetsz a muzeológusok hétköznapjaiba, szakmai gyakorlatokat szerezhetsz, mely fontos szerepet játszhat később, karriered építésében.

Mit várunk el?

Felelősségteljes, magabiztos, céltudatos, dinamikus, kreatív, pozitív hozzáállást. Ha ilyennek ismered magad, s a környezeted is, akkor gyere el hozzánk és prezentáld magad az információs pultnál.

Várunk!

Amennyiben felkeltettük érdeklődésedet, gyere el hozzánk! Személyes találkozó során megismerheted a Haáz Rezső Múzeum gyűjteményi anyagát és a múzeum aktuális programkínálatát, tájékozódhatsz az önkéntes szerepvállalás feltételeiről.

Hogyan üljünk?

Fontos, hogy megfelelő legyen a beállítás (szék, asztal, számítógép).  A széket időnkét át lehet cserélni fit labdára vagy a széken segédeszközöket lehet alkalmazni, ami segít a hosszan tartó helyes ülésben (henger párna, ékpárna, aktív párna). Minden órában fontos egyszer legalább felállni és át mozgatni a gerincet. Minden nap végén vagy egy hosszabb tartó ülőmunka után a földre háttal lefeküdni, ugyanis a gerinc ebben a helyzetben van nyugalmi állapotban és a csigolyák közti porckorongok nincsenek terhelés alatt. Íróasztalnál, számítógép előtt ülve a talpak a földön, térdek 90 fokban hajlítva, az alkar a csukló vízszintesen és alátámasztva legyen, a könyök 90 fokban, a fül a vállakkal egy vonalban, a fenék teljesen hátratolva és a derék homorulata megtámasztva (széktámla, hengerpárna), a számítógép képernyőjének felső széle szemmagasságba legyen.

Ne hajoljunk, ne görbüljünk!

A gerincproblémák megelőzésére nagyon jók a különböző tornák (pilates, gerinctorna, stb.), úszás, tánc, de igazából az életmód az, ami meghatározó, a mindennapi mozgásaink, cselekedeteink során követünk el nagyon sok hibát. Ezek a sokszor ismételt rossz mozdulatok pl. helytelen ülés, emelés, cipelés, biciklizés, takarítás, helytelen testtartásban fogmosás, cipőfelhúzás stb. vezetnek a problémákhoz, hátfájáshoz. Ha ezeket rendbe rakjuk, akkor kitolhatjuk azt az időt, mert azért nem mondom, hogy a gerinc nem fog kopni, elhasználódni az idő előrehaladtával.

A jó iskolatáska:

1. Állítható, széles és puha vállpántok.
2. Merev falú, hátra simuló kialakítás.
3. A táska a váll vonalától a medencecsontig kell érjen.
4. A táska saját súlya a lehető legkisebb legyen.
5. Többrekeszes beltér, megfelelő súlyelosztás.

Ha mindez megfelelő, akkor figyeljünk arra, hogy a megpakolt iskolatáska súlya ne haladja meg a gyermek testsúlyának 10-12 százalékát.

A HÁTiskola program támogatója a Székelyudvarhely Városi Önkormányzata.

Amerikai álom, hot-dog, mályvacukor, Browni, amerikai foci és még sorolhatnánk. Milyen lehet egy amerikai középiskolás diák hétköznapja? Erről, valamint amerikai tapasztalataikról kérdeztük Jakab Rolandot és Péter Boglárkát, akik a Rotary Cserediákprogram keretében Amerikában töltik a 2015-2016-os tanévet.

ROLAND

A Gimi XI.D osztályos diákja, úgy döntött, hogy idén mégsem lesz XI. D-s. Helyette kipróbálja az amerikai középiskolákban zajló, számunkra különleges, nyüzsgő diákéletet. Roland az idei évet Telluridében, Coloradóban fogja eltölteni

- Miért pont az Egyesült Államokat választottad?

– Elsősorban az angol nyelv elsajátításáért jöttem ide, nagyon fontosnak tartom, hogy tudjak angolul, mindenképp hasznomra válhat életem során. Szerettem volna többek között megismerni az itteni embereket, a mentalitást. Itt sokkal nyitottabbak az emberek mindenre. Személy szerint megcáfolnàm a tévhitet, miszerint az amerikaiak “dögök”, ahogy mi mondanánk. Ahol én jelenleg élek mindenkinek fontos a testmozgás, a sport, a természetben való barangolás és ez nagyon tetszik!

- Milyen a benyomásod az új iskoládról? Nehéz mindent angolul tanulni?

– Személy szerint nekem sikerült hamar beilleszkednem és barátokat szereznem. Alapvetően az emberek barátságosak itt, nem különböztetnek meg senkit. Ha nyitsz feléjük, ők viszonozzák azt. Persze minden kezdet nehéz. Első napom az iskolában talán az egyik legrosszabb napom volt itt. Egész nap csak azt hallgattam, ahogy mindenki hadar, úgy gondoltam kb. 30 százalékát értem a dolgoknak, ez minden órán 5 százalékot esett. A nap végén nagyon csüggedt voltam, aztán napról napra egyre többet értettem. Megmagyaráztam magamnak, hogy ez természetes és csak kitartás kérdése. Mai napig nehéz minden nap, rengeteg dolog van, amit nem értek, de kérem a tanárok és társaim segítségét és boldogulok.

- Láttuk, hogy kipróbáltad magad az amerikai filmek menő gyerekeinek sportját. Hogy megy a foci?

– Minden nap van amerikai foci edzésem. 3-kor végzünk általában a sulival, ülünk autóba és megyünk Norwoodba, ami innen 50 percre van. 3 órásak az edzések, elég sűrűvé teszik a programom, de megéri minden percet kihasználni itt, hiszen ez egy más világ. Nagyon szeretem a focit és napról napra jobban megy.

- Kívánkozol haza?

– Igen, kívánkozom haza. Aki szereti a hazáját és ragaszkodó típus, az kívánkozik haza. Nem véletlenül mondják, hogy: ” Mindenhol jó, de a legjobb otthon.” Szeretném látni a szeretteimet, barátaimat, a várost, mindenkit és mindent. Nagyon hiányzik a családom és a magyar testvérem. Hiányzik a néptánc, a csütörtök esti táncházak. Hiányzik nagyon a templom, amikor vasárnap elmész egy ifimisére és feltöltődsz lelkileg, ez itt hiányos. Voltam itt templomban, de teljesen más, konferencia jellegű. Itt jó dolgom van, nem panaszkodom, de mindenképpen hiányzik az otthoni megszokott életem.

BOGI

Bogi augusztusban érkezett a Kansas állambeli Gardner városba. Két hónap alatt sok élménnyel gazdagodott és sok barátot is szerzett.

Mi ösztönzött arra, hogy cserediák légy?

Ez az egész két éve kezdődött, mikor rábukkantam egy gyergyói cserediáklány blogjára, aki Amerikába ment egy évre. Ekkor a fejembe vettem, hogy én is cserediák akarok lenni. Egy évembe tellett mire a szüleimet meggyőztem, hogy ez egy életre szóló élmény, és ha van lehetőségem, miért ne? Mindig is érdekelt mi van az óceánon túl, a szabadság földjén. Ki akartam lépni a komfortzónámból, és megtapasztalni a saját bőrömön olyasvalamit, amit otthon nem tudnék. Persze, az egyik legfontosabb dolog, ami ösztönzött, az angol nyelv, mert tudtam, hogy a suliban, könyvet, füzetet bújva és nyelvtant magolva nem az igazi az angol.

Miben jobb/más az ottani élet, mint az itthoni?

Az hogy “jobb” és “más”, az relatív. Amit nagyon szeretek itt és otthon nem igazán kapja meg az ember, az amerikaiak nyitottsága, nagyon édesek. Nem igazán érdekli őket, hogy mit viselsz, hogy nézel ki, és ezt én igazán csodálom bennük. Otthon, ha kiteszed a lábad a házból, már kapsz két kommentárt a kinézetedre. Itt az emberek nem ítélkeznek, és elfogadnak olyannak amilyen vagy. Persze itt is vannak kivételek. A suliban sokszor látok olyat, hogy papucsban, pizsiben, zokniban, cipő nélkül, takaróval, kávéscsészével jönnek a diákok. Senkit nem érdekel, nem tesz megjegyzést rá, elfogadja. Pont. Az itteni élet pedig mindenben más. Amikor megérkeztem kaptam egy kis kulturális sokkot, még most se szoktam meg, hogy kint milyen az idő, ha 70 Fahrenheit hány Celsius, vagy ha 60 mérföld/órával megy az autó az hány km/óra. Amit imádok az az itteni oktatási rendszer. Egyszerűen nagyszerű, bárcsak meg tudnám mutatni nektek és a Romániai Tanügyminiszternek, hogy mennyire rosszul csinálják. Amikor reggel felkelek, akkor nem úgy megyek a suliba, hogy “megint egy unalmas nap, mikor lesz ennek már vége”, hanem azt tanulhatod, amit szeretsz, te választod a tantárgyaidat, és felkészülhetsz az érettségi utáni életre. Nem stresszelnek feleléssel, az órák interaktívak, és ha elrontottál egy tesztet, akkor újraírhatod.

Melyek az eddigi pozitív/negatív élményeid?

A pozitív élményeimet nem tudom megszámolni a két kezemen. Valahogy minden kis pozitív dologba belebotlok, de ez szerintem a hozzáállásomnak és a nyitottságomnak köszönhető. Rengeteg sok jó dologban van részem, csak azért, mert cserediák vagyok. Talán az egyetlen negatív élményem, ha kapok egy gyengébb jegyet matekból, de nem kellene magas elvárásaim legyenek a jegyekkel szemben. Nem kaphatom ugyan azokat, mint az angol anyanyelvű diákok. Te eltudod képzelni, hogy mateket tanulj angolul? Az egyik legjobb része ennek, hogy sok új emberrel megismerkedtem, van két fantasztikus családom itt. Az egyik a befogadó a másik meg a cserediák családom. A 12 cserediákkal eltöltött minden egyes perc aranyat ér. Ők a világ legjobb emberei.

Mesélj egy kicsit a befogadó családodról.

A befogadó családom egyszerűen fantasztikus, el se tudnék képzelni jobbat. Egy szerető és elfogadó család. Úgy kezelnek, mint a saját gyereküket, van egy lányuk Kennedy, akit a testvéremként kezelek. Ez a tipikus nővér-húg közötti kapcsolat. Reggel együtt megyünk suliba Kennedyvel, mivel ő már vezet 14 éves kora óta. Kocsiban bömbölő Nicki Minaj vagy valami csöpögős Sam Smith, mikor milyen kedvünk van. Esti furikázások vele vagy késő éjjeli komoly beszélgetések. A befogadó-anyukám ingatlan ügynök, apu pedig a Gardner Edgerton High School igazgatója, ahova Kennedy és én is járunk. A befogadó-húgom 16 éves, nagyon sok mindenben hasonlítunk. Komolyan űzi a softballt (baseball csak lányoknak), országosokra járnak. Kemény csaj. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy ők választottak engem, nem gyakori az olyan cserediák, mint én, aki elmondhatja, hogy a család egy tagja.

Az eddigi legjobb élményed a cserediáksággal kapcsolatban.

Nehéz választani, pedig csak augusztusban érkeztem. Az egyik legjobb élményem talán szeptember elején volt, mikor a cserediákokkal elmentünk Kansas fővárosába, Topekába. Együtt töltöttük az egész hétvégét. Itt ettem életem első igazi májvacukrát. Tudod ez az, amit az amerikai táborokban, tábortűznél, gitározós estéken szoktak sütni. Másnap voltunk Topeka mellett egy tóparti háznál, ez volt a legjobb része.

Vízi csónakkal húzattak, én meg egy másik cserediák küzdöttünk az életünkért egy úszógumin, miközben 120-szal ment a motorcsónak, és nem volt erőd tartani magad a nevetéstől. Ezután egy tipikus Amerikai ebéd: hamburger és brownie, bár az ebéd nem egy tipikus Amerikai dolog, hogy őszinte legyek. Hogy miért volt ez a legjobb? Mert együtt lehettem a többiekkel, akiket nem látok minden nap. (Ők a közeli városokban laknak, és hétvégenként, havonta találkozunk egymással).

Az interjúkat készítette Kálmán Hajnal és Menyhárt Boglárka.

Bíró Dániel

A cserkészcsapatnál már 2012 óta tevékenykedem és az UFF tagja 2013-ban lettem. Igazából az késztetett rá, hogy mindig is túlbuzgó és energiával teli gyerek voltam és ez által hasznosan tudom eltölteni a szabadidőmet és persze élvezem is.

Kovács Rebeka Noémi

Lassan egy éve vagyok aktív tagja az UFF-nak. Vonzott a társaság, a hangulata és mindig is bele szerettem volna tartozni egy ilyen csapatba. Szeretek programot szervezni és emberek között lenni, úgyhogy ideális, tapasztalatot is szerzek közben, és mindig hatalmasakat nevetünk együtt, szóval vigyorogva jövök haza a gyűlésekről, programokról.

Menyhárt Boglárka

Az önkénteskedésről legelőször azt hallottam, hogy mennyire jó érzés, és hogy milyen jó buli. Mindenki azt mondta, hogy amellett hogy segítesz másoknak, vagy megszervezel valamit, jól is bulizol. De a városban egy önkéntes lehetőség sem vonzott úgy, mint az UFF.

Sándor Bíborka

Egy éve kezdtem önkénteskedni az UFF-nál, édesanyám bíztatására. Ő is tagja volt ennek a szervezetnek és rengeteg jót mesélt nekem erről. Rengeteg pozitív dolgot nyújt nekem az önkéntesség. Nagyon sok új embert ismerhetek meg, valamint egy összetartó, szerető közösség tagja lehetek. Számomra nagyon fontos a jó hangulat egy közösségben és ezt mindig meg is kapom az UFF keretén belül.

Toth Tímea

Sajnos csak 2014-ben kezdtem önkénteskedni mint UFF-tag, de már jóval azelőtt fontolgattam, hiszen közösségi ember vagyok, szeretek egy jó csapat tagja lenni, és úgy gondoltam, itt barátokra lelhetek. Örülök, hiszen nem csalódtam, remek emberek vesznek körül, akikkel értékes, minőségi időt tölthetek úgy, hogy közben másoknak is örömet szerzünk. Rengeteg barátot és remek élményeket lehet szerezni, és olyan tudásra, tapasztalatokra lehet szert tenni, amelyet az iskolában nem tanítanak, pedig lehet, hogy fontosabb, mint a reakcióegyenletek vagy a különböző függvények, verselemzések.

Zsombori Bíborka

Jelenleg tagja vagyok az Udvarhelyi Fiatal Fórumnak, december óta vezető tanács tag is vagyok, továbbá tagja vagyok az iskolai diáktanácsnak is. Amikor 15 éves voltam felkeresett az iskola felső tagozatának a diáktanácsának az elnöke, hogy szeretne indítani egy V-VIII. osztályos diáktanácsot is és lenne-e kedvem tagja lenni. Én örömmel elvállaltam, mindig is szerettem aktív lenni. A hasonló önkénteskedés lehetőséget nyújt a fejlődésre, a szórakozásra, kapcsolatok kiépítésére, arra, hogy úgy tudjak lefeküdni, hogy aznap tettem valami értékeset, valami jót az emberekkel. Személy szerint nem tudnám elképzelni az életemet anélkül, hogy ne csinálnék valami pluszt, mert nincs jobb érzés annál, mint tenni, valamit a közért.

Főgólyáink izgatottan álltak a megpróbáltatások elé. Elmondásuk szerint a feladatok közepes nehézségűek voltak, ötletesnek találták őket. Páronként eltérő válaszokat kaptunk arra a kérdésre, hogy mennyit készültek gólyáink, volt aki többet volt aki kevesebbet. A felkészülés izgalmai összetartóbbá tették mindkét kilencedik osztályt.

A közönség soraiból pozitív visszajelzéseket kaptunk mind az előadásokra mind a próbákra nézve. Külön kiemelték a szervezők által előadott bevezetőt, ami a téma ismertetésére és a hangulat megalapozására szolgált. A díszlet és a mára már hagyománnyá vált tanárshow is elnyerte a nézők tetszését.

Úgy gondoljuk, hogy a szándékainkat sikerült megvalósítani. Mindenki teljes mértékben odatette magát és ezt tükrözi a végeredmény is. A hosszas és fárasztó próbák meghozták gyümölcsüket. A gólyabál által mindkét szervező osztály közelebb került egymáshoz, megismertük egymás tulajdonságait, képességeit és megtanultunk mégjobban odafigyelni egymásra és együtt dolgozni. Ezáltal tudtuk varázslatossá tenni ezt az eseményt.

A narancssárga pár lány tagja és a lila pár fiú tagja, Csender Hanna és Farkas István, fogják képviselni iskolánkat a városi gólyabálon. Minden próbán maximálisan helytálltak és zökkenőmentesen vették az akadályokat. Mindkét nyertes nagyon örül a győzelemnek és igyekszenek a városi gólyabálon is a lehető legjobbat nyújtani és hűen képviselni iskolánkat.