BEGIN TYPING YOUR SEARCH ABOVE AND PRESS RETURN TO SEARCH. PRESS ESC TO CANCEL

Udvarhelyi diákok a nagyvilágban

 

Amerikai álom, hot-dog, mályvacukor, Browni, amerikai foci és még sorolhatnánk. Milyen lehet egy amerikai középiskolás diák hétköznapja? Erről, valamint amerikai tapasztalataikról kérdeztük Jakab Rolandot és Péter Boglárkát, akik a Rotary Cserediákprogram keretében Amerikában töltik a 2015-2016-os tanévet.

 

ROLAND

Roland1A Gimi XI.D osztályos diákja, úgy döntött, hogy idén mégsem lesz XI. D-s. Helyette kipróbálja az amerikai középiskolákban zajló, számunkra különleges, nyüzsgő diákéletet. Roland az idei évet Telluridében, Coloradóban fogja eltölteni

- Miért pont az Egyesült Államokat választottad?

– Elsősorban az angol nyelv elsajátításáért jöttem ide, nagyon fontosnak tartom, hogy tudjak angolul, mindenképp hasznomra válhat életem során. Szerettem volna többek között megismerni az itteni embereket, a mentalitást. Itt sokkal nyitottabbak az emberek mindenre. Személy szerint megcáfolnàm a tévhitet, miszerint az amerikaiak “dögök”, ahogy mi mondanánk. Ahol én jelenleg élek mindenkinek fontos a testmozgás, a sport, a természetben való barangolás és ez nagyon tetszik!

 

- Milyen a benyomásod az új iskoládról? Nehéz mindent angolul tanulni?

– Személy szerint nekem sikerült hamar beilleszkednem és barátokat szereznem. Alapvetően az emberek barátságosak itt, nem különböztetnek meg senkit. Ha nyitsz feléjük, ők viszonozzák azt. Persze minden Roland2kezdet nehéz. Első napom az iskolában talán az egyik legrosszabb napom volt itt. Egész nap csak azt hallgattam, ahogy mindenki hadar, úgy gondoltam kb. 30 százalékát értem a dolgoknak, ez minden órán 5 százalékot esett. A nap végén nagyon csüggedt voltam, aztán napról napra egyre többet értettem. Megmagyaráztam magamnak, hogy ez természetes és csak kitartás kérdése. Mai napig nehéz minden nap, rengeteg dolog van, amit nem értek, de kérem a tanárok és társaim segítségét és boldogulok.

 

- Láttuk, hogy kipróbáltad magad az amerikai filmek menő gyerekeinek sportját. Hogy megy a foci?

– Minden nap van amerikai foci edzésem. 3-kor végzünk általában a sulival, ülünk autóba és megyünk Norwoodba, ami innen 50 percre van. 3 órásak az edzések, elég sűrűvé teszik a programom, de megéri minden percet kihasználni itt, hiszen ez egy más világ. Nagyon szeretem a focit és napról napra jobban 11012475_947338235328081_7142210372427277635_nmegy.

 

- Kívánkozol haza?

– Igen, kívánkozom haza. Aki szereti a hazáját és ragaszkodó típus, az kívánkozik haza. Nem véletlenül mondják, hogy: ” Mindenhol jó, de a legjobb otthon.” Szeretném látni a szeretteimet, barátaimat, a várost, mindenkit és mindent. Nagyon hiányzik a családom és a magyar testvérem. Hiányzik a néptánc, a csütörtök esti táncházak. Hiányzik nagyon a templom, amikor vasárnap elmész egy ifimisére és feltöltődsz lelkileg, ez itt hiányos. Voltam itt templomban, de teljesen más, konferencia jellegű. Itt jó dolgom van, nem panaszkodom, de mindenképpen hiányzik az otthoni megszokott életem.

 

 

BOGI

 

Bogi augusztusban érkezett a Kansas állambeli Gardner városba. Két hónap alatt sok élménnyel gazdagodott és sok barátot is szerzett.

Bogi1Mi ösztönzött arra, hogy cserediák légy?

Ez az egész két éve kezdődött, mikor rábukkantam egy gyergyói cserediáklány blogjára, aki Amerikába ment egy évre. Ekkor a fejembe vettem, hogy én is cserediák akarok lenni. Egy évembe tellett mire a szüleimet meggyőztem, hogy ez egy életre szóló élmény, és ha van lehetőségem, miért ne? Mindig is érdekelt mi van az óceánon túl, a szabadság földjén. Ki akartam lépni a komfortzónámból, és megtapasztalni a saját bőrömön olyasvalamit, amit otthon nem tudnék. Persze, az egyik legfontosabb dolog, ami ösztönzött, az angol nyelv, mert tudtam, hogy a suliban, könyvet, füzetet bújva és nyelvtant magolva nem az igazi az angol.

Miben jobb/más az ottani élet, mint az itthoni?

Az hogy “jobb” és “más”, az relatív. Amit nagyon szeretek itt és otthon nem igazán kapja meg az ember, az amerikaiak nyitottsága, nagyon édesek. Nem igazán érdekli őket, hogy mit viselsz, hogy nézel ki, és ezt én igazán csodálom bennük. Otthon, ha kiteszed a lábad a házból, már kapsz két kommentárt a kinézetedre. Itt az emberek nem ítélkeznek, és elfogadnak olyannak amilyen vagy. Persze itt is vannak kivételek. A suliban sokszor látok olyat, hogy papucsban, pizsiben, zokniban, cipő nélkül, takaróval, kávéscsészével jönnek a diákok. Senkit nem érdekel, nem tesz megjegyzést rá, elfogadja. Pont. Az itteni élet pedig mindenben más. Amikor megérkeztem kaptam egy kis kulturális sokkot, még most se szoktam meg, hogy kint milyen az idő, ha 70 Fahrenheit hány Celsius, vagy ha 60 mérföld/órával megy az autó az hány km/óra. Amit imádok az az itteni oktatási rendszer. Egyszerűen nagyszerű, bárcsak meg tudnám mutatni nektek és a Romániai Tanügyminiszternek, hogy mennyire rosszul csinálják. Amikor reggel felkelek, akkor nem úgy megyek a suliba, hogy “megint egy unalmas nap, mikor lesz ennek már vége”, hanem azt tanulhatod, amit szeretsz, te választod a tantárgyaidat, és felkészülhetsz az érettségi utáni életre. Nem stresszelnek feleléssel, az órák interaktívak, és ha elrontottál egy tesztet, akkor újraírhatod.Bogi2

Melyek az eddigi pozitív/negatív élményeid?

A pozitív élményeimet nem tudom megszámolni a két kezemen. Valahogy minden kis pozitív dologba belebotlok, de ez szerintem a hozzáállásomnak és a nyitottságomnak köszönhető. Rengeteg sok jó dologban van részem, csak azért, mert cserediák vagyok. Talán az egyetlen negatív élményem, ha kapok egy gyengébb jegyet matekból, de nem kellene magas elvárásaim legyenek a jegyekkel szemben. Nem kaphatom ugyan azokat, mint az angol anyanyelvű diákok. Te eltudod képzelni, hogy mateket tanulj angolul? Az egyik legjobb része ennek, hogy sok új emberrel megismerkedtem, van két fantasztikus családom itt. Az egyik a befogadó a másik meg a cserediák családom. A 12 cserediákkal eltöltött minden egyes perc aranyat ér. Ők a világ legjobb emberei.

Mesélj egy kicsit a befogadó családodról.

A befogadó családom egyszerűen fantasztikus, el se tudnék képzelni jobbat. Egy szerető és elfogadó család. Úgy kezelnek, mint a saját gyereküket, van egy lányuk Kennedy, akit a testvéremként kezelek. Ez a tipikus nővér-húg közötti kapcsolat. Reggel együtt megyünk suliba Kennedyvel, mivel ő már vezet 14 éves kora óta. Kocsiban bömbölő Nicki Minaj vagy valami csöpögős Sam Smith, mikor milyen kedvünk van. Esti furikázások vele vagy késő éjjeli komoly beszélgetések. A befogadó-anyukám ingatlan ügynök, apu pedig a Gardner Edgerton High School igazgatója, ahova Kennedy és én is járunk. A befogadó-húgom 16 éves, nagyon sok mindenben hasonlítunk. Komolyan űzi a softballt (baseball csak lányoknak), országosokra járnak. Kemény csaj. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy ők választottak engem, nem gyakori az olyan cserediák, mint én, aki elmondhatja, hogy a család egy tagja.

Az eddigi legjobb élményed a cserediáksággal kapcsolatban.

12047347_993778470674216_1774640319_nNehéz választani, pedig csak augusztusban érkeztem. Az egyik legjobb élményem talán szeptember elején volt, mikor a cserediákokkal elmentünk Kansas fővárosába, Topekába. Együtt töltöttük az egész hétvégét. Itt ettem életem első igazi májvacukrát. Tudod ez az, amit az amerikai táborokban, tábortűznél, gitározós estéken szoktak sütni. Másnap voltunk Topeka mellett egy tóparti háznál, ez volt a legjobb része.

Vízi csónakkal húzattak, én meg egy másik cserediák küzdöttünk az életünkért egy úszógumin, miközben 120-szal ment a motorcsónak, és nem volt erőd tartani magad a nevetéstől. Ezután egy tipikus Amerikai ebéd: hamburger és brownie, bár az ebéd nem egy tipikus Amerikai dolog, hogy őszinte legyek. Hogy miért volt ez a legjobb? Mert együtt lehettem a többiekkel, akiket nem látok minden nap. (Ők a közeli városokban laknak, és hétvégenként, havonta találkozunk egymással).

 

Az interjúkat készítette Kálmán Hajnal és Menyhárt Boglárka.

ÍRJ HOZZÁSZÓLÁST

Kérünk légy udvarias, nagyra értékeljük! Az e-mail címedet bizalmasan kezeljük. A hozzászóláshoz kérünk töltsd ki a szükséges mezőket.